A klímasérülékenység tényezői és különbségei a hazai kertészeti és szőlészeti ágazatban

Absztrakt

A mezőgazdasági szektor klímasérülékenysége kiemelkedően magas, különösen a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztés ágazataiban. Az éghajlati adaptációt számos nemzetközi és hazai szakpolitikai stratégia prioritásként kezeli. Tanulmányunkban egységes elméleti keretrendszert kívánunk kialakítani, amely lehetővé teszi a klímasérülékenység komplex értelmezését. A kutatás célja a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztők klímasérülékenységének elemzése négy hazai mintaterületen, a kitettség, érzékenység és adaptációs képesség vizsgálatán keresztül; a gazdálkodók klímaváltozással kapcsolatos percepciójának bemutatása; a gazdálkodók által használt jó adaptációs gyakorlatok feltárása; a kitettség, az érzékenység, percepció és adaptációs képesség területi különbségeit befolyásoló környezeti, társadalmi és gazdasági tényezők azonosítása.

A vizsgálat kvalitatív (félig strukturált interjúk) és kvantitatív (sérülékenységi mutatók számítása) módszereket alkalmazott. Az eredmények alapján a gazdálkodók egyöntetűen érzékelték az éghajlatváltozás negatív hatásait, bár percepciójuk részben eltért a mért adatoktól. A gazdák számos adaptációs gyakorlatot alkalmaznak, az innovatív módszerek különösen a magas társadalmi tőkével és erős hálózatokkal rendelkező területeken terjedtek gyorsan. A sikeres alkalmazkodás nem kizárt sem a magas éghajlati kitettség, sem a kedvezőtlen társadalmi-gazdasági körülmények mellett. Az elszigeteltség ösztönzőleg hathat az adaptációra, de a legrosszabb helyzetben lévő perifériákon az alapvető források és képességek hiánya miatt az alkalmazkodás ellehetetlenülhet.