Tér és Társadalom

Mikle György (2024): Az uradalmi puszták a Dunántúl északi részén (1910-2020). Vidékföldrajzi vizsgálat.

2024-08-13T14:27:43+02:00

Dr. Berki Boglárka: Korlát és menedék : A társadalmi tőke szerepe a szegregációs és antiszegregációs folyamatokban

2024-07-09T11:48:30+02:00

Területszervezés és területfejlesztés a kisvárosok szemszögéből Szabó Tamás, Gyergyák Ferenc (szerk.) (2024): A magyar kisvárosok politikai, igazgatási és fejlesztési dimenziói (tanulmánykötet)

2024-12-04T16:22:40+01:00

Haris Gekić, Aida Bidžan-Gekić, Nusret Drešković, Ranko Mirić, Péter Reményi (2022): The geography of Bosnia and Herzegovina – Between East and West

2024-04-26T12:04:03+02:00

Kertész vállalkozók kettős szorításban: adaptációs kihívások és alkalmazkodási gyakorlatok négy magyarországi termőtájon

2024-12-13T13:52:34+01:00

A klímasérülékenység tényezői és különbségei a hazai kertészeti és szőlészeti ágazatban

2024-10-16T14:28:37+02:00

A mezőgazdasági szektor klímasérülékenysége kiemelkedően magas, különösen a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztés ágazataiban. Az éghajlati adaptációt számos nemzetközi és hazai szakpolitikai stratégia prioritásként kezeli. Tanulmányunkban egységes elméleti keretrendszert kívánunk kialakítani, amely lehetővé teszi a klímasérülékenység komplex értelmezését. A kutatás célja a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztők klímasérülékenységének elemzése négy hazai mintaterületen, a kitettség, érzékenység és adaptációs képesség vizsgálatán keresztül; a gazdálkodók klímaváltozással kapcsolatos percepciójának bemutatása; a gazdálkodók által használt jó adaptációs gyakorlatok feltárása; a kitettség, az érzékenység, percepció és adaptációs képesség területi különbségeit befolyásoló környezeti, társadalmi és gazdasági tényezők azonosítása.

A vizsgálat kvalitatív (félig strukturált interjúk) és kvantitatív (sérülékenységi mutatók számítása) módszereket alkalmazott. Az eredmények alapján a gazdálkodók egyöntetűen érzékelték az éghajlatváltozás negatív hatásait, bár percepciójuk részben eltért a mért adatoktól. A gazdák számos adaptációs gyakorlatot alkalmaznak, az innovatív módszerek különösen a magas társadalmi tőkével és erős hálózatokkal rendelkező területeken terjedtek gyorsan. A sikeres alkalmazkodás nem kizárt sem a magas éghajlati kitettség, sem a kedvezőtlen társadalmi-gazdasági körülmények mellett. Az elszigeteltség ösztönzőleg hathat az adaptációra, de a legrosszabb helyzetben lévő perifériákon az alapvető források és képességek hiánya miatt az alkalmazkodás ellehetetlenülhet.

Idénymunka és idénymunkások a gyümölcstermesztésben. Hazai munkaerőpiaci folyamatok és közelképek európai összevetésben

2024-10-31T13:54:54+01:00

A tanulmány a magyar mezőgazdaság munkaintenzív ágazataiban jelentkező tartós munkaerőhiány problémáját tárgyalja. A magyarországi folyamatok nem választhatók el a szezonális munka 1980-as években megkezdődött globalizálódásától, ami a munkaerőpiac szegmentálódásával és a migráns idénymunkások alkalmazásának elterjedésével járt.

Magyarországon a szezonális foglalkoztatást a rendszerváltást követő években munkaerőtöbblet jellemezte, részint az ágazatból kikerült és munkanélkülivé vált embereknek, részint a már ekkor a határon túlról, elsősorban Erdélyből érkező szezonális munkások növekvő számának köszönhetően. Az uniós munkaerőpiac megnyílása és a 2008-as gazdasági válság átalakította a szezonális mezőgazdasági munkások összetételét: a jellemzően magyar ajkú és nemzetiségű, magasabban kvalifikált erdélyiek Európa más országai felé vették az irányt, helyükre szegénységben élő, képzetlen romák érkeztek a határon túlról. A 2008-2015 közötti években a válságkezelés a rendelkezésre álló hazai szezonális munkaerő számát is jelentősen csökkentette, hiszen az érintetteket a közfoglalkoztatás új rendszerébe terelte.

A 2015-ben elindult újraiparosítás következtében azok a képzetlen emberek is el tudtak helyezkedni a munkaerőpiacon, akik az agrárvállalkozók szezonális munkásai voltak, s ennek eredményeként az ágazatban nem csupán a munkaerőhiány erősödött, de egyre kevesebb lett a mezőgazdasági munkára alkalmasnak és megbízhatónak tartott munkavállalók száma is.

Napjainkra a szezonális munkaerő piaca etnicizálódott; az évtizedek óta masszívan újratermelődő szegénység s egyes lokális társadalmak mélyülő szegregálódása az oka annak, hogy a gazdálkodók szinte kizárólag roma munkavállalókra tudnak támaszkodni, s fordítva, a roma családok megélhetési stratégiáiban a mezőgazdaságban végzett időszakos munka alapvető fontosságú maradt.

A tanulmány két eltérő természeti, klimatikus adottságú és gazdasági helyzetű térségben, a Nagykőrösi és a Bonyhádi járás területén végzett empirikus kutatás eredményei alapján részletesen bemutatja, hogy a gyümölcságazat gazdálkodói miként érzékelik, és milyen okokkal magyarázzák a munkaerőhiányt, valamint elemzi azokat a stratégiákat, gyakorlatokat, amelyek e kihíváshoz való alkalmazkodást szolgálják. A vállalkozók egyfelől igyekeznek megtartani alkalmas, megbízható embereiket minél hosszabbra nyúló foglalkoztatással (ezt segíti a gyümölcsfajták diverzifikációja) és a munkafeltételek javításával, másfelől mérsékelni kívánják munkaerőigényüket a tevékenységek, illetve a termékszerkezet diverzifikációja, valamint egyes termesztési fázisok gépesítése révén.

Mezőgazdaság és foglalkoztatás a klímaváltozás szorításában

2024-10-31T13:56:36+01:00

A magyar mezőgazdaság az utóbbi másfél évtizedben dinamikus átalakuláson ment át, amely az ágazat szinte minden jellemzőjét érinti. A folyamat hátterében számos tényező húzódik meg: a globalizálódó árupiacoktól a támogatáspolitikán át a klímaváltozásig. Mindezen tényezők közvetlenül vagy közvetve hatást gyakorolnak az ágazat munkaerőigényére, annak minőségi, mennyiségi és időbeli jellemzőinek alakulására. Míg a klíma változását és a munkaerőhiányt a tudományos kutatások külön vizsgálják, mi arra teszünk kísérletet, hogy összekapcsoljuk őket. A tanulmány első részében a releváns nemzetközi szakirodalom eredményeit mutatjuk be, amelyet Kapcsolt Államigazgatási Paneladatok elemzése követ. A paneladatokon végzett klaszteranalízis alapján országos szinten válik láthatóvá a mezőgazdaság főbb munkavállalói csoportjait érintő átrendeződés (2008–2017). A folyamat szélsőséges polarizációként jellemezhető, a főállású foglalkoztattak mellett az alkalmi munkások csoportja mutatott rendkívüli bővülést, amelyet a határozott idejű (idényjelleggel) foglalkoztatottak számának csökkenése kísért. Az alkalmi munkavállalók köre is élesen elkülönülő csoportokra tagolható: markáns réteget alkotnak a gyakorlatilag egész évben alkalmi munkából élők, valamint azok, akik csupán rövidebb ideig foglalkoztatott, ténylegesen alkalmi munkavállalók, és akik sok tekintetben kiszorították a határozott idejű szerződéssel foglalkoztatottakat.

Ezen munkaerőpiaci folyamatok és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás mögött meghúzódó okok feltárása érdekében kvalitatív kutatásokat végeztünk kertészeti, illetve szőlészeti ágazatokban dolgozó gazdálkodók körében Magyarország négy, eltérő mezőgazdasági jellemzőket mutató térségében, hogy feltárjuk alkalmazkodási stratégiáikat, a hétköznapok döntéseiből kirajzolódó gazdálkodói adaptációs irányokat, a döntések mögött meghúzódó megfontolásokat, szándékokat és korlátokat. A kvalitatív és kvantitatív kutatási eredmények egyaránt azt jelzik, hogy a hazai gazdálkodók a klímaváltozás jelentette termelési kockázatok növekedésének ellensúlyozására főként technikai, technológiai adaptációval válaszolnak, amely összekapcsolódik a munkaerőmegtakarítást jelentő gépesítéssel, emellett megfigyelhető egyfajta törekvés is az „alkalmas”, megbízható munkaerő egész éves, főállású foglalkoztatására. A klímaváltozás munkakörülményekre és munkatermelékenységre gyakorolt hatását a hazai gazdálkodók érzékelik, ám ezzel kapcsolatban egy „nem tudatos alkalmazkodásról” beszélhetünk (amelynek része a munkavégzés eltérő ütemezése, a gépesítés, az eszközök és módszerek fejlesztése, védőital biztosítása, a munkatempó rugalmas megválasztása stb.). Mindeközben érzékelhetően mérséklődik a munkaerőkínálat, feltételezésünk szerint többek között az egyre kedvezőtlenebbé váló munkakörülmények következtében.

A termelői együttműködések szerepe az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban

2024-09-10T12:37:00+02:00

Tanulmányunkban arra vállalkoztunk, hogy feltárjuk a mezőgazdasági termelői együttműködések szerepvállalását az éghajlatváltozás negatív következményeivel szembeni alkalmazkodásban. A tématerület vizsgálatát indokolja, hogy a nemzetközi kutatások tapasztalatai szerint a klímaváltozás által felvetett problémákra születő, termelői kooperáción alapuló kollektív válaszok az üzemszintű beavatkozásoknál eredményesebb, hatékonyabb, komplexebb alkalmazkodást tesznek lehetővé.

Az együttműködések speciális formáira, a zöldség-gyümölcs ágazatban működő termelői szervezetekre az egységes szabályozás ellenére az Európai Unióban markáns tagországi eltérések jellemzőek, amit a termelői szervezetek környezeti, éghajlatvédelmi célokra allokált forrásainak jelentős szórása (6,5-39,7%) is érzékeltet. A termelői szervezetek vonatkozásában rendelkezésre álló európai uniós támogatási adatok elemzése arra is rávilágít, hogy a termelői szervezetek éghajlatvédelmi szerepvállalása a korábbi programidőszakokban nem mutatott diverzifikált, a klímasérülékenység területi különbségeit is figyelembe vevő alkalmazkodást. Az európai uniós elismeréssel rendelkező termelői szervezetek az operatív programjaik keretében rendelkezésre álló működési támogatások bő felét a termelési erőforrások fenntartható használatát elősegítő integrált termelésre fordították. Emellett jelentős hatású intézkedésként azonosíthatók a biológiai sokféleség védelmét szolgáló, valamint a talajvédelmi intézkedések.

A tanulmányt megalapozó empirikus kutatás keretében vizsgált hazai termelői szervezetek mélyelemzései mindemellett arra is rávilágítottak, hogy a termelői szerveződések napjainkban elsősorban az éghajlatváltozással összefüggő tudásátadás, szemléletformálás terén bírnak befolyással az éghajlatváltozás kihívásaihoz történő alkalmazkodás kimenetelére, míg az eszközspecifikus, nagyobb tőkeigényű beruházások, fejlesztések összehangolása egyelőre nem jellemző körükben. A termelői szerveződések éghajlatváltozással összefüggő szerepvállalásában alapvető változást hozhat az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának 2023-tól módosuló vidékfejlesztési eszközrendszere, mely a környezeti, éghajlatvédelmi célkitűzések elérése érdekében a korábbi programidőszakokhoz képest hangsúlyosabban épít a gazdák kollektív fellépéseire.

A rugalmasítás határán: bérmunkaviszonyok a kertészeti ágazatban

2024-10-31T13:58:13+01:00

Tanulmányunkban egy alföldi kisváros kertészeti üzemeinek munkaviszonyait vizsgálva arra keressük a választ, hogy milyen strukturális okok járulnak hozzá az ágazatban tapasztalható munkaerőhiányhoz, e hiány milyen formákban jelenik meg és milyen adaptációs módokat hív elő a különféle üzemtípusokban. Elemzésünkben bemutatjuk, hogy a munkáltatói szerepben lévő, különböző méretű és helyzetű kertészetek miként próbálnak alkalmazkodni az egész ágazatot jellemző foglalkoztatási kihívásokhoz, azaz milyen stratégiákkal igyekeznek munkásaikat megtartani. Eredményeink azt mutatják, hogy a nagyüzemi kertészetek elsősorban a bérmunkaviszonyok rugalmasításán (munkaerőkölcsönzés, teljesítményalapú bérezés) keresztül igyekeznek választ adni a munkaerőhiánnyal összefüggő kihívásokra. Ezzel szemben a családi, fóliás kertészetek elsősorban apatrónus-kliens viszonyok megerősítésére alapozzák adaptációs stratégiájukat. Emellett megvilágítjuk a munkavállalói perspektívát is: bemutatjuk a mezőgazdasági bérmunkások társadalmi helyzetét, sérülékenységét, valamint néhány olyan jellemzőt, amit vonzónak, vagy problémának tekintenek a kertészeti kis- és nagyüzemek munkaszervezetében. Eredményeink azt mutatják, hogy a gépesítés és a rugalmas foglalkoztatási formák bevezetéséhez a különböző méretű és tőkével rendelkező kertészetek eltérő módon és mértékben tudnak alkalmazkodni. Adaptációs stratégiájuk sikere azonban nem pusztán a kertészetek gazdasági helyzetétől, tőkeellátottságától, üzemméretétől és technológiákhoz való viszonyától függ, hanem olyan strukturális folyamatok is befolyásolják, mint a birtokkoncentráció vagy a foglalkoztatási viszonyok mezőgazdaságon túlmutató átrendeződése.

20 éve az Európai Unióban: Felzárkózás, területi politika és egyenlőtlenségek – Beszámoló a Magyar Regionális Tudományi Társaság XXII. vándorgyűléséről

2024-11-29T14:57:02+01:00

Beszámoló az „Éljen a regionális tudomány!” Prof. Dr. Rechnitzer János, tiszteletére megrendezett NYUTO emlékkonferenciáról

2024-11-20T08:30:55+01:00

Villány településszerkezetének fejlődése a 18. századtól napjainkig

2024-08-23T13:46:23+02:00

A tanulmány a dél-baranyai kisváros, Villány településszerkezetének változásait mutatja be a 18. század első felétől a 21. század elejéig. A római kori előzményekre épült középkori település a hódoltság után szerb, majd a 18. század közepétől német többségű telepesfaluként éledt újjá. A település ekkor a középkori eredetű út, valamint a szerb ortodox és a szintén középkori alapokra épült katolikus templom köré szerveződött, az uradalmi gazdasági létesítmények pedig a falu északi részén összpontosultak. Ez a struktúra a 19. század közepén, a borászat húzóágazattá válásával egészült ki: a családi gazdaságok a falu déli peremén építették fel présházaikat, a település központjában pedig bornagykereskedők villái, valamint hivatali épületek, oktatási intézmények és vendéglők, üzletek kaptak helyet. A szocializmus évtizedeiben, a lakosság nagyarányú gyarapodása mellett, a korábbiaknál tudatosabb településfejlesztési koncepció érvényesült. A kulturális, oktatási és idegenforgalmi létesítményeket a főutcán helyzeték el, az új ipari üzemeket a peremekre telepítették, a település nagy részét kitevő lakó-pihenőövezeteket pedig háztípusok és társadalmi csoportok szerint is szegmentálták. Ez a koncepció a korszak végére fellazult, a kialakuló borászati és idegenforgalmi magánvállalkozások a lakóterületbe ékelődve fejlődtek, és a lakosságot zavaró módon működtek. Részben ennek, részben az egyoldalú foglalkoztatási struktúrának köszönhetően a település lakossága gyors csökkenésnek indult. Az ezredforduló óta az önkormányzat deklarált célja, hogy összebékítse a turizmus és a helyi lakosság érdekeit, ezt szolgálták a legnagyobb városfejlesztési kezdeményezések: a Rendezvénytér és az elkerülő út megépítése, a közterek újjáélesztése és a közszolgáltatások fejlesztése, de ma még nyitott kérdés, hogy ezek elegendőek lesznek-e az egyre látványosabb népességfogyás megállításához.

A munka szakirodalmi alapját a településről megjelent öt monográfia, és néhány kisebb tanulmány jelentette. Ezek mellett elsődleges forrásként a szerző kartográfiai dokumentumokat, statisztikai adatfelvételeket, irattári állományokat, sajtóanyagokat, valamint utca- és címjegyzékeket használt.

Fenntartható úton? A helyi közösségi közlekedés finanszírozási kérdései Magyarországon 2018 és 2022 között

2024-06-24T09:45:26+02:00

Tanulmányunk tárgyát a Covid-19 világjárvány és az orosz-ukrán háború helyi közösségi közlekedésre, leginkább annak finanszírozására gyakorolt hatásainak feltárása képezi a harminc ezer lakosságszámot meghaladó, helyi közösségi közlekedéssel rendelkező városokban. 26 db nagyvároshoz fordultunk közérdekű adatigényléssel, amelynek eredményeképpen a helyi közösségi közlekedéséről készült 2018, 2019, 2020, 2021 és 2022. évi a szolgáltatók által, a megrendelő részére készített közszolgáltatási beszámolók és a jelenleg hatályos helyi közlekedési feladatok ellátására kötött közszolgáltatási szerződések képezték vizsgálatunk tárgyát. Az adatok elemzésén keresztül arra kerestük a választ, hogy a Covid-19 járvány és az orosz-ukrán háború hatására bekövetkezett recesszió hogyan hatott a közszolgáltatást nyújtó vállalatok bevételi szerkezetére, és az állami beavatkozás szükségességére. A tanulmány megállapította, hogy a helyi személyszállítás szervezésének központi szereplői az önkormányzatok, akiknek környezeti kihívásokat, területfejlesztési és gazdasági hatékonysági szempontokat is átgondolva kell megoldaniuk e közszolgáltatás biztosítását. A vizsgálat alapján a személyszállítás finanszírozásának két elméleti végpontja figyelhető meg: teljesen ingyenes közösségi közlekedés biztosítása állami támogatással, illetve a szolgáltatás piaci alapokra helyezése, ami a közszolgáltatás megszüntetését jelenti. Az elemzett magyar települések megoldásai a két szélsőség között helyezkednek el, de egyre inkább a központi állami támogatás dominanciájához közelítenek. Különösen jellemző ez azokra a településekre, ahol a Volánbusz Zrt. felelős a közlekedés biztosításáért. Az állami bértámogatás ugyanis 2017 óta kizárólag az állami tulajdonú gazdasági társaságokat illeti meg, ami torzítja a versenyt a közszolgáltatók között. A cikk másik fontos megállapítása, hogy a közösségi közlekedés finanszírozásában a piaci bevételek szerepe elenyésző, és ezek várhatóan tovább csökkennek a 2024-től érvényes kedvezményes országos és vármegyebérletek, valamint a helyi közlekedésben kibővített kedvezmények hatására. A jelenlegi folyamatok azt mutatják, hogy a helyi közösségi közlekedés fenntartása kizárólag jelentős állami támogatással lehetséges, ami ugyanakkor az alkalmazott támogatási struktúra miatt torzíthatja a piaci szereplők helyzetét, és megerősítheti az egyetlen állami vállalat dominanciáját.