Idénymunka és idénymunkások a gyümölcstermesztésben. Hazai munkaerőpiaci folyamatok és közelképek európai összevetésben

Absztrakt

A tanulmány a magyar mezőgazdaság munkaintenzív ágazataiban jelentkező tartós munkaerőhiány problémáját tárgyalja. A magyarországi folyamatok nem választhatók el a szezonális munka 1980-as években megkezdődött globalizálódásától, ami a munkaerőpiac szegmentálódásával és a migráns idénymunkások alkalmazásának elterjedésével járt.

Magyarországon a szezonális foglalkoztatást a rendszerváltást követő években munkaerőtöbblet jellemezte, részint az ágazatból kikerült és munkanélkülivé vált embereknek, részint a már ekkor a határon túlról, elsősorban Erdélyből érkező szezonális munkások növekvő számának köszönhetően. Az uniós munkaerőpiac megnyílása és a 2008-as gazdasági válság átalakította a szezonális mezőgazdasági munkások összetételét: a jellemzően magyar ajkú és nemzetiségű, magasabban kvalifikált erdélyiek Európa más országai felé vették az irányt, helyükre szegénységben élő, képzetlen romák érkeztek a határon túlról. A 2008-2015 közötti években a válságkezelés a rendelkezésre álló hazai szezonális munkaerő számát is jelentősen csökkentette, hiszen az érintetteket a közfoglalkoztatás új rendszerébe terelte.

A 2015-ben elindult újraiparosítás következtében azok a képzetlen emberek is el tudtak helyezkedni a munkaerőpiacon, akik az agrárvállalkozók szezonális munkásai voltak, s ennek eredményeként  az ágazatban nem csupán a munkaerőhiány erősödött, de egyre kevesebb lett a mezőgazdasági munkára alkalmasnak és megbízhatónak tartott munkavállalók száma is. 

Napjainkra a szezonális munkaerő piaca etnicizálódott; az évtizedek óta masszívan újratermelődő szegénység s egyes lokális társadalmak mélyülő szegregálódása az oka annak, hogy a gazdálkodók szinte kizárólag roma munkavállalókra tudnak támaszkodni, s fordítva, a roma családok megélhetési stratégiáiban a mezőgazdaságban végzett időszakos munka alapvető fontosságú maradt.         

A tanulmány két eltérő természeti, klimatikus adottságú és gazdasági helyzetű térségben, a Nagykőrösi és a Bonyhádi járás területén végzett empirikus kutatás eredményei alapján részletesen bemutatja, hogy a gyümölcságazat gazdálkodói miként érzékelik, és milyen okokkal magyarázzák a munkaerőhiányt, valamint elemzi azokat a stratégiákat, gyakorlatokat, amelyek e kihíváshoz való alkalmazkodást szolgálják. A vállalkozók egyfelől igyekeznek megtartani alkalmas, megbízható embereiket minél hosszabbra nyúló foglalkoztatással (ezt segíti a gyümölcsfajták diverzifikációja) és a munkafeltételek javításával, másfelől mérsékelni kívánják munkaerőigényüket a tevékenységek, illetve a termékszerkezet diverzifikációja, valamint egyes termesztési fázisok gépesítése révén.