A rugalmasítás határán: bérmunkaviszonyok a kertészeti ágazatban

Absztrakt

Tanulmányunkban egy alföldi kisváros kertészeti üzemeinek munkaviszonyait vizsgálva arra keressük a választ, hogy milyen strukturális okok járulnak hozzá az ágazatban tapasztalható munkaerőhiányhoz, e hiány milyen formákban jelenik meg és milyen adaptációs módokat hív elő a különféle üzemtípusokban. Elemzésünkben bemutatjuk, hogy a munkáltatói szerepben lévő, különböző méretű és helyzetű kertészetek miként próbálnak alkalmazkodni az egész ágazatot jellemző foglalkoztatási kihívásokhoz, azaz milyen stratégiákkal igyekeznek munkásaikat megtartani. Eredményeink azt mutatják, hogy a nagyüzemi kertészetek elsősorban a bérmunkaviszonyok rugalmasításán (munkaerőkölcsönzés, teljesítményalapú bérezés) keresztül igyekeznek választ adni a munkaerőhiánnyal összefüggő kihívásokra. Ezzel szemben a családi, fóliás kertészetek elsősorban apatrónus-kliens viszonyok megerősítésére alapozzák adaptációs stratégiájukat. Emellett megvilágítjuk a munkavállalói perspektívát is: bemutatjuk a mezőgazdasági bérmunkások társadalmi helyzetét, sérülékenységét, valamint néhány olyan jellemzőt, amit vonzónak, vagy problémának tekintenek a kertészeti kis- és nagyüzemek munkaszervezetében. Eredményeink azt mutatják, hogy a gépesítés és a rugalmas foglalkoztatási formák bevezetéséhez a különböző méretű és tőkével rendelkező kertészetek eltérő módon és mértékben tudnak alkalmazkodni. Adaptációs stratégiájuk sikere azonban nem pusztán a kertészetek gazdasági helyzetétől, tőkeellátottságától, üzemméretétől és technológiákhoz való viszonyától függ, hanem olyan strukturális folyamatok is befolyásolják, mint a birtokkoncentráció vagy a foglalkoztatási viszonyok mezőgazdaságon túlmutató átrendeződése.